Ideál Online Életmódmagazin

Ma 2018. április 20., péntek van. Boldog névnapot Tivadar nevű olvasóinknak! Holnap Konrád és Zelmira napja lesz.

Más-sokk

Értékelés:
(0 szavazat)
Soha nem felejtem azt a viszolygást sejtető fintort. Ismerősöm arcán suhant át önkéntelenül, amikor egyik homoszexuális barátom istenadta tehetsége és sikere került szóba. Nekem nagyon fájt. Tudom, neki is rosszul esett volna. Pedig gyakran szembesül hasonló, sokkoló „arcreakciókkal”.
Miért? Kérdezem, ugyanis én nem értem a saját nemük iránt vonzódókkal szembeni előítéletet. Hiszen ők, a „mások” ugyanolyan halandók, mint mi, a többiek. Csak egy kicsit mások...

Sokan és sokszor feldolgozták már a homoszexualitás fordulatokban gazdag történelmét. Így például a népszerű és közismert szexuálpszichológus, dr. Buda Béla is. A Fejezetek a szexualitás történetéből című könyv hét oldalon át foglalkozik e témával.

A másság históriája
Őseink az ókori Görögországban és Rómában sokkal nyitottabbak voltak nálunk, ugyanis a homoszexualitást, s annak eltérő megnyilvánulásait – miként ezt számtalan felbecsülhetetlen értékű régészeti lelet is tanúsítja – teljesen természetesnek vették, elfogadták. Ugyanakkor Rómában éltek olyanok is – a puritánok –, akik rosszallották a saját neműekkel folytatott nemi viszonyt. Mivel a diktátorok és a császárok testi érintkezéseiben egyre gyakrabban tetten érhető volt az önkény és a kegyetlenkedés, azaz a szadizmus, egy idő után a homoerotika a fajtalanság fogalomkörébe züllött. Ez pedig előkészítette a kereszténység szigorú felfogását, amely szerint a testiség csak házasságon belüli és kizárólag heteroszexuális kapcsolatban megengedett! Minden más egyéb megnyilvánulás bűn, s mint ilyen üldözendő.
A XVI-–XVII. századból számos olyan írásos emlék maradt fenn, amely már beszámol európai emberek „másságáról”, ám rendszerint úgy, mint a megszállottság, az ördögi befolyás különösen visszataszító megnyilvánulásáról, enyhébb esetben, mint betegségről. Ekkoriban a homoerotika tiltást, kirekesztést, megbélyegzést, nemegyszer súlyos büntetést vont maga után. Az orvoslásban egyébként a XIX. század derekáig a degenerálódási elmélet alapján elkorcsosulással próbálták a homoszexualitást magyarázni.
A XIX. század közepén már nem számított ritkaságnak a homoszexualitás. A század végére Berlinben, Amszterdamban, Bécsben már voltak olyan speciális szórakozóhelyek, ahová legfőképp vagy kizárólag homoszexuálisok jártak. Ám a titkolódzás azért folytatódott. Akinek üzlete, hivatala, magas beosztása volt, gyakran „alibiből” inkább megházasodott, és csak lakóhelyétől távol engedett szabad utat elemi ösztöneinek, s választott magának alkalmi partnert.
Az első orvos, aki a homoszexualitásról felmérést készített, a német Magnus Hirschfeld volt. Szerinte a „másság” biológiai differenciálódási zavar, úgynevezett köztes fejlődési állapot, s így az érintetteket harmadik nemhez tartozónak kell tekinteni. Hirdette, a felnőtt homoszexuálisok megegyezés alapján létrejövő, bizalmasan kezelt párkapcsolatát törvényesen is engedélyezni kell! A második világháborút követően egyre több országban eltörölték homoszexuálisok büntethetőségét. Nagy hatással volt a világra az ötvenes évek elején Sir Wolfenden is – az angol parlament egyik bizottságának vezetője –, aki az 1954-ben közzétett jelentésében megállapította, hogy a homoszexualitás a gyermekkortól tartó, folyamatosan kialakuló, akarattal vagy gyógyító beavatkozásokkal meg nem szüntethető állapot. El kell fogadni, mint biológiai eredetű nemi változatot, s önmagában büntetni nem szabad. Ennek ellenére homoszexuálisnak lenni ma is hátrány a heteroszexuálisokkal szemben, s ezért az érintettek egy része titkolja homoerotikus késztetéseit.

Tisztítótűz
Az újságíró iskolában osztálytársam volt. Nagyon tehetséges, ám módfelett magának való srácnak tűnt. Pedig akkor, a 80-as évek végén még nem tudta magáról, hogy „lelkes” – ahogyan ő nevezi a homoszexuálisokat. Miként mi sem sejtettük, hogy sajátos atmoszférával körüllengett, vonzó lényét egyszer majd egy férfi teszi boldoggá. Ő Radics Péter, a Magyar Televízió washingtoni tudósítója, akit az MTV parlamenti tudósítójaként ismert meg az ország. Ő az, aki, 2001 decemberében a televízió nyilvánossága előtt felvállalta másságát. Megindítóan őszinte, elgondolkodtató interjúban vallott magáról, s a homoszexuális létről. A Tisztítótűz, most! című könyvében is olvashatunk erről. Érdemes eltöprengenünk néhány, önkényesen kiragadott gondolatán.
„Mindazoknak, akik a homoszexuálisok társadalmi rétegébe tartoznak, ahogyan én magam is, azt szeretném tanácsolni: soha senkinek ne engedjék meg, hogy letérítsék őket arról az útról, amiről a legjobb meggyőződésük szerint úgy érzik, hogy az az ő útjuk. Soha senkinek ne hódoljanak be, és ne higgyenek semmiféle belső félelemnek sem, ha arról van szó, hogy az életük alapvető tényeit és értékeit kellene megtagadniuk vagy megmásítaniuk. Mindazoktól pedig, akik nem homoszexuálisok, azt szeretném kérni: soha ne engedjék meg, hogy bárkinek az élete és reményei sérüljenek és csorbuljanak, csupán azért, mert máshogyan álmodja meg a boldogságot. Úgy tekintsenek a homoszexualitásra, hogy ez a dolog viszonylag ritka, de örök. Nincs benne semmi misztikus és skolasztikus, és fölösleges nagy ügyet csinálni. Amire viszont oda kell figyelni, az nem más, mint hogy adunk-e esélyt, egyenlő esélyt mindenkinek, hogy boldoguljon, hogy beteljesült élete legyen, függetlenül a bőre színétől, a nemzetiségétől, a lelkiismereti és spirituális meggyőződésétől vagy éppen attól, hogy kit szeret és ki a párja. Hogy lássuk a szépségét annak, ha az emberekben él a vágy a szeretetre álságosság nélkül. Hogy segítsünk abban, hogy mindenki megőrizze ezt a képességét. Az lenne a kívánságom, hogy a gyöngédsége, a meghittsége, az érzelmi gazdagsága kibontakozhasson és kitárulhasson a homoszexuális embereknek is ahogyan bárki másnak.”

Szegény lenne a világ
Egy a homoszexualitásról szóló cikkből – véleményem szerint – semmiképpen sem hiányozhat dr. Czeizel Endre véleménye. Ezért a világhírű és méltán népszerű genetikusunkat arra kértem, ossza meg ezzel kapcsolatos ismereteit, gondolatait az Ideál olvasóival. Czeizel doktor tengernyi elfoglaltsága ellenére is készségesen, a tőle megszokott „czeizelséggel” válaszolt kérdéseimre.
– Elöljáróban csak annyit – mondta a tanár úr –, a tudomány ma már nem használja a homoszexuális kifejezést, mivel annak pejoratív a kicsengése. Ehelyett nemi orientációs eltérésről beszélünk.

Ideál: A férfiak férfiak iránti vonzalmáért felelőssé tehetőek a gének?
– A hajlam kialakulásában mindenképpen szerepet játszanak. Többféle vizsgálatot is végeztünk már ez ügyben. Az ikerelemzések azt mutatták, hogy egypetéjű ikreknél 50%-os az esély arra, hogyha az egyikük nemi orientációjában eltérés mutatkozik, akkor ez a másik esetében is tapasztalható lesz. A kétpetéjű ikreknél ez az érték 20%-os volt. A családvizsgálataink is elgondolkodtató összefüggésekre derítettek fényt, ugyanis a homoszexualitás hajlama nemcsak a fivéri kapcsolatokban volt 15%-osan tetten érhető, hanem anyai ágon 8%-os gyakorisággal a nagybácsiknál és az unokaöccsöknél is! Ezek az értékek magasabbak a 4%-os népességbeli gyakoriságnál.
Ezen túlmenően, a molekuláris genetikai vizsgálatok során, 1996-ban azonosították az X nemi kromoszóma hosszú karja végén a homoszexuális hajlamért felelős gént! A genetikai kutatások azóta is folynak, s a tudósok a nemi orientációs hajlamban tapasztalható eltérésért 70%-ban ezt a gént tartják felelősnek.

Ideál: Rosszul gondolom, hogy a hajlam még nem jelenti azt, hogy a „más” génű feltétlenül a saját neméhez fog vonzódni?
– Ez a hajlam, mint bármelyik más, „kiverhető”, akárcsak a balkezesség. De mi az eredmény? Élete végéig sutának számító, jobb kezes ember. Az általam nagyra tartott Pilinszky János élete is jól példázza az elfojtott, eltitkolt hajlamok romboló erejét. Igaz, soha nem volt testi kapcsolata férfival, de szerelmet érzett azonos nemű iránt. Ennek ellenére megnősült, megpróbált „normális férfiként” élni, ám mindkét házassága szerencsétlenül végződött. Nincs ezen mit csodálkozni, hajlama ismeretében. De térjünk vissza a tudományhoz!
Ma már azt is tudjuk a korbonctani vizsgálatokból, hogy az agy szexközpontjában lévő négy magból egy hiányzik a homoszexuálisoknál. Ugyanakkor az agyféltekéik közötti idegrostok száma 33%-kal több, mint a heteroszexualitású férfiaknak. S ez az a pont, ahonnan érthetővé válik a „más” férfiakra jellemző rendkívüli kreativitás, mivel ennek a központja a jobb agyféltekében van. Gondoljunk csak Shakespeare-re, Csajkovszkijra, Rimbaud-ra, Leonardo da Vincire, Michelangelora, hogy csak néhányat említsek az egyetemes emberi kultúra szempontjából maradandót, kivételeset alkotó egyéniségek közül.

Ideál: Mi, anyák örökítjük tovább a „másság” génjét. És arról létezik-e valamilyen adat, hogy miként viszonyulunk fiaink homoszexualitásához?
– Jelenleg is folyamatban van egy olyan Európai Uniós felmérés, amelyben részt veszünk, s egyebek mellett arról is megkérdezzük a leendő édesanyákat, hogy vállalnák-e születendő fiúkat, ha tudnák, hogy az nagy valószínűséggel a saját neméhez fog vonzódni. Eddig 2500-an töltötték ki a kérdőívet.

Ideál: És mit válaszolt a többség?
– Az anyák 92%-a nem vállalná ezzel a hajlammal születendő gyermekét!

Ideál: Ebbe belegondolni is rossz!
- Én értem ezeket az anyákat, hiszen mindegyik a legjobbat szeretné gyermekének, nem azt, ami napjainkban, hazánkban jellemzi a homoszexuális létet. Ugyanakkor meg vagyok rémülve, hiszen a nemi orientációs eltérés nem testi és nem is pszichés betegség, csupán egy biológiai variáció!
Véleményem szerint egy társadalmat az jellemzi legjobban, miként bánik a kisebbségekkel, legyenek azok akár bőrszínük, nyelvük, vallásuk, vagy éppen nemi hovatartozásuk szerint kisebbségben. A mai állás szerint, ha az anyákon múlna, nem születhetne meg Rimbaud, Verlaine, Oscar Wilde, Freddie Mercury, Gianni Versace, sem Pilinszky, sem Ferencsik János, ez pedig nagyon szomorú!

Érdekesség
• Hollandiában a homoszexuálisok politikai pártként működnek, s több százezer választójuk voksára számíthatnak. Tudományos alapítványokat pénzelnek és segélyegyleteket tartanak fenn.
• A világszerte forgalomban lévő 1700 periodikából, újságokból, folyóiratokból, amelyeket homoszexuálisoknak adnak ki, 900 az Egyesült Államokban jelenik meg.

Forrás: Ideál Életmódmagazin

További információk

  • Oszd meg másokkal:
Megjelent: 3499 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. szeptember 07. péntek 09:01

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Szex - Ajánló

  • tőzegáfonya


 

Szex - cikkek

Legolvasottabb - Trend

Legolvasottabb - Pletyka

Legolvasottabb - Szex

Ideál Életmódmagazin

Az Ideál Életmódmagazin nyomtatott verziójának megjelenése 2012-től, bizonytalan ideig szünetel. Amennyiben élő előfizetéssel rendelkezik, kérjük, forduljon a Kiadóhoz.