„Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!” – mondta Rodolfó, a híres bűvész műsoraiban. „Csak a szemét figyeld, mert a szája csal!” – mondom én nagy bölcsen, több évtizedes szexológusi tapasztalat után. Ugyanis túl sokat hallottam fiatal lányoktól a kétségbeeső panaszt: érthetetlen okokból elhagyták őket. Letargiába estek, csalódtak, öngyilkosságba próbáltak menekülni. Ezen tapasztalatok miatt úgy gondolom, hogy érdemes ezeket az árulkodó tekinteteket vizsgálgatni egy kicsit.
Ma a lányok elsősorban azokat a srácokat kedvelik, akiknek jó szövegük van. Mondhatnám azt is, hogy állandóan szájmenésük van és hablatyolnak órákon át. Ez egy külön beszédstílus lett, s a nyugati rádiók lemezlovasaitól származik. A lényeg: folyamatosan kell beszélni, kevés szókinccsel, lehengerlőn, hangosan, túlordítva a zenét. Hogy mit mond? Az nem érdekes, csak az, hogy beszél. Ez a stílus ugyanígy lehengerli a fiatal lányokat is, mint ahogy a diszkók hallgatóságát. Elájulnak a szövegeléstől, bedőlnek az üres pufogtatásnak, s utána kétségbeesnek és csalódnak, amikor kiderül, mi van a csomagolásban.
Aki néz, az lát(?)
Észre lehet venni a legszebb szempáron is, ha üres a tekintete. Ha nem figyel, ha nem érdeklődik, ha csak élcelődik, ha nincs benne szeretet, csak kíváncsiság. Észre lehet venni, ha a szeme durva mozdulatokat irányít, kapkod, félrenéz, csak a szája mosolyog, de a szeme nem. Ezek mind a hamisság jelei, amit minden lány észrevehet, csak oda kell figyelnie. Ezt nem lehet megtanulni sem egy cikkből, sem könyvből, ehhez tapasztalat kell és sok megfigyelés. Előbb figyeld meg másik párokon, amikor a te szíved független.
Ugyanakkor nem nagyon figyelnek oda a csöndesre, a visszahúzódóra, a nehezen kommunikálóra. Félrelökik, megpróbálják leigázni, lehurrogni. Pedig könnyen lehet, hogy a tekintetét figyelve ott lehet felismerni az érdeklődést, a lángolást, a szerelmet. De nehezen tudja elmondani, amit érez, amit elérni szeretne.
Ki milyennek látja a másikat? Óvakodni kell azoktól a pillanatoktól – amelyek pedig gyakran elkerülhetetlenek –, amikor a szerelem lila ködén át látjuk a partnert, és így mondunk ítéletet. Egészen biztos, hogy a kép hamis lesz! Meg kell várni előbb egy kicsit a köd felszállását, s a reálisabb döntéshozatal idejét! A szerelem szépnek és jónak láttat mindenkit, s az udvarlási szakaszban – arra a rövid időre – mindenki képes az előnyösebb oldalát mutatni. Rövid a szerep. De mi lesz utána?
Sohasem arra kell figyelni igazán, amit a partner szája mond, hanem arra, amit a szeme, a mimikája jelez! Ugyanis a száj tud hazudni – mindannyian profik vagyunk benne –, de a tekintet nem (vagy kevésbé). Csak a színészek és a hamiskártyások értenek hozzá igazán.
Forrás: Ideál Életmódmagazin
