Ideál Online Életmódmagazin

Ma 2018. január 18., csütörtök van. Boldog névnapot Piroska nevű olvasóinknak! Holnap Sára és Márió napja lesz.
E-mail írása Nyomtatás PDF

Hamis próféták és próféciák a médiákban (Prof. Dr. Popper Péter) - II. részKicsi az ember, vagy HATALMAS? - Hófehérke mérgezett almája

Tartalomjegyzék
Hamis próféták és próféciák a médiákban (Prof. Dr. Popper Péter)
II. részKicsi az ember, vagy HATALMAS? - Hófehérke mérgezett almája
Minden oldal
II. rész Kicsi az ember, vagy HATALMAS? - Hófehérke mérgezett almája
Folytassuk barangolásunkat a rémületet keltő fenyegetések birodalmában. Maklári így töpreng, mielőtt az egészségügyi válság mélyébe pillantana.
 
Maklári Tamás: Klímahisztéria c. könyvének ismertetése, gondolatok egy jó könyv olvasása nyomán.  
 
Sajnos elvesztettük az arányérzékünket. Az ember idővel azzá válik, amit néz, és mivel a képernyőn zömmel csak rossz és negatív hír jelenik meg, az a hamis képzet alakul ki bennünk, hogy mi a teljes valóságot kapjuk. Észrevesszük a bajt, de csak ezt vesszük észre, mintha a fáktól nem látnánk meg az erdőt.
kiemelés, 
 „A baj az, hogy a tényektől nem látjuk a valóságot.” (Rilke)
 Most inkább mintha fordítva lenne és szemléletünk miatt, nem látnánk a tényeket.
 Az egészségügyi ellátás, az orvoslás színvonalának és hatásosságának megítélésében egyik fontos szempont az emberek átlagos életidejének az alakulása. 
-1755 körül az átlagos élettartam nőknél 36, férfiaknál 34 év körül volt.  •1995-ben a technikailag fejlett országokban az átlagos várható életidő 77 év volt, (nőknél 80, férfiaknál 74 év körül járt.) A harmadik világgal együtt 65 év. Az elmaradott „fejlődő” országokban 52. év.
          Persze más befolyásoló tényezők is vannak, pl. életmód, táplálkozás, lakáskultúra, köztisztaság, járványok, stb., de a százszor elátkozott és folytonosan reformált egészségügy gyógyító tudományának és technikai eszközeinek fejlettségi színvonaláról, mint elsődleges tényezőről, mégsem szabad megfeledkezni. 
          
Fiatal lélek, hamar romló test
No de mégis… Szociológiai, gazdasági, pénzügyi szempontból lehet, hogy az öregek túl soká élnek? Túl sok ideig, túl kevés történéssel? Örökké fiatal lélekkel és hamar romló testtel? Az emberek többségének szeretete és tisztelete nélkül? Cselekvésre vágyva, de feleslegesen? Adni szeretnének, de alamizsna-szerű jövedelemben részesülnek? Koloncként lógnak a társadalom nyakán? Igaza lenne a régieknek: Fiatalon halnak meg, akit az istenek szeretnek.
 
BUTULUNK?
Az érem másik oldala: 
Nincs-e a megjavult életszínvonalnak, a hatékony egészségvédelemnek, modern orvoslásnak nem csak életet hosszabbító, de társadalmi méretekben butító hatása is? 
          -A klórozott vizet szidalmazónak eszébe jut-e, hogy a klór védi a kolerától? 
          -Hogy az ijesztő „népességrobbanás” nem azt jelenti, hogy manapság sokkal több gyerek születik, hanem azt, hogy sokkal kevesebb hal meg, csecsemő- és kisgyerekkorban, mint régen? 
-Hogy az egészségvédő kultúra nélkül újra pusztítana a pestis, a himlő és valamennyi félelmetes járvány? 
-Amikor meglóg a különböző szűrések elől, gondol-e arra, hogy miért kellett annyi zseniális művésznek –, csak a zeneszerzők közül pl. Mozartnak, Schubertnek, Schumannak, Chopinnek – olyan fiatalon eltávoznia az életből? Az életmentő égi kegyelmet, ma inzulinnak, antibiotikumnak hívják, vagy más titokzatos nevekkel illetik. 
       -Akit elaltatnak egy fájdalmas orvosi beavatkozáskor, felvillan-e benne, hogy milyen szerencsésen túljutott az „ötemberes operáció” korszakán, amikor a beteget három ember fogta le, egy operált, egy meg üvöltött.  
 
Beteggé tevő orvoslás?
Maklári nyomatékosan hangsúlyozza Walter Kramer és Götz Trenkler statisztikus professzorok véleményének igazságát: A paradoxon, hogy azegészségügyre költött növekvő kiadásaink ellenére, egyre betegebbek lettünk, a valóságban egyáltalán nem is ellentmondásos. Az igazság, a paradox és nagyon fájó igazság sokkal inkább az, hogy az orvostudomány nem a tudása ellenére, hanem tudása miatt tesz minket egyre betegebbé, és szükségszerű, hogy egyre betegebbé tegyen bennünket.
 
 Hófehérke mérgezett almája
 „Fiatalságom idején is, aki túl sokat panaszolta, hogy állandóan mérgezik, idővel elmegyógyászati kivizsgáláson találta magát, minimálisan a paranoid reakciók feltételezett diagnózisával.“
Akkor még úgy gondoltuk, hogy a szervezetünk megvéd a mérgektől. No de azóta… Növényvédő szerek, korai érést előidéző biokémiai vegyületek, a romlást megakadályozó számtalan, a szervezetre káros anyagok rutinszerű felhasználása az élelmiszeriparban, a rovarirtók stb. alaposan megváltoztatták a helyzetet. Ezt bűn lenne tagadni!
 Ugyanakkor még a fülünkbe cseng Paracelsus figyelmeztetése…
kiemelés,  „Minden dolog méreg és semmi nem méregmentes. Egyedül a dózison múlik, hogy valami méreggé váljon.“ (Paracelsus)
 Igen, nagyon megváltozott a világ. Ha úgy akarjuk látni, minden szempontból sokkal veszélyesebb lett. Ám mégis… A magaskultúrák inkább a szellemi értékek felé orientálódtak, és még soha nem foglalkoztak ennyit a zabálással, mint korunkban. Egy értelmes fiatalember megismerkedve az egyik egészségmentő gyülekezet diétájával, megjegyezte: – Oké, de hát mégsem telhet el az egész napom azzal, hogy a kajámat készítem.
  Vagyis reális az aggodalom, jogos a védekezés az ártalmak ellen. Ám, a pszichológusnak támad egy olyan gyanúja, hogy a mai emberiség nagy részét gyötri a halálfélelem. És nem ok nélkül. A gazdasági, pénzügyi és politikai élet egyre jobban telítődik fenyegető jövőképpel, s bár vége a hidegháborúnak, az életünk mégis bizonytalan és kiszámíthatatlan. Terrorizmus lappang életünk amúgy is ingatag alapjait veszélyeztetve, a médiák ijesztő sorsot vetítenek elénk, hozzá kellene szoknunk a közelgő pusztulás lehetőségéhez. Hozzá lehet ehhez szokni? No és mit tehetünk? A nagy természeti és társadalmi katasztrófákat ma sem tudjuk befolyásolni, végzetszerűen csapnak le ránk. Mi áll a hatalmunkban? Csak az életmódunk, az evés, a védő táplálék-kiegészítők, a böjtök, csodaszerek kapszulák, a bőrünkbe dörzsölhető kenőcsök, tabletták, a szánkba csöpögtethető folyadékok, a távoli kelet varázsszerei. Mindent magunkba tömünk, mint a kisgömböc, egy kis biztonságérzetért. Kiegészítésképpen – ha pénzünk van – fordulhatunk varázslókhoz, főmágusokhoz, esszénus-képzőkhöz, kézrátevőkhöz, léleklátókhoz, jósokhoz, kozmikus energiák átadóihoz, sorselemzőkhöz, csakra-felélesztőkhöz… Hadd, ne soroljam tovább. 
 
A Teremtés slamposságai
Mindenesetre a legnagyobb üzletek egyikévé vált a testi-lelki egészségünkkel való manipuláció. Az erre szakosodott folyóiratokat, magazinokat olvasva, elcsodálkozunk, hogy egyáltalán van még betegség és halál a Földön. Ám ha szorgalmasan méregtelenítjük magunkat, ez a gyászos időszak is majd mögöttünk marad. Vagyis egyszerűen a pusztulás elől önbecsapással menekülő lények vagyunk. Egyéb lehetőségek híján saját magunk átalakítását próbáljuk felhasználni a hosszú, vagy talán majd az örök élet biztosítására. Mindenesetre mindent megteszünk, hogy kijavítsuk a Teremtés slamposságait.
 
Ollójukkal halált csattogtató rákok lesnek rád!
          Vágjunk bele! A rákmegbetegedések száma nem azért emelkedik, mert egyre betegebbek, hanem mert egyre öregebbek leszünk. Pl. a japán férfiak életideje egyike a leghosszabbaknak (74 év), de a rákbetegségek arányszáma is a legmagasabb. Az iparilag egyik legfejlettebb országban, Németföldön, – 1970-től 1995-ig – a megszületés és a 44 év közötti korcsoportnál 40–50%-kal csökkent a rákbetegek száma. Ellenben az 50 és 60 év közötti korosztálynál már enyhe gyarapodást, a 80 – 90 évesek között már erős emelkedést mutatott. Pl. Megint csak német adatok szerint, a 85 év felettiek száma 1970-ben 280 000 fő volt, ám 1999-ben már meghaladta az 1 milliót. 
         Továbbá, ha a halálozások okaként a legtöbb országban a rosszindulatú daganatos betegségek kerültek az első helyre, ennek az is az oka, hogy számos, tömeges és hirtelen korai halállal járó nagy járványt, pl. a pestist, a kolerát, a szifiliszt, a tbc-t az orvostudomány ma már jórészt gyógyítani tudja. No és a vizsgálómódszerek is több, korábban ismeretlenül maradt daganatot képesek kimutatni…
 
A rákkeltő anyagok valóban rákkeltőek?          
Ugyanilyen ijesztő túlzások találhatók a rákkeltő anyagok egyre hatalmasabb listáját nézegetve. Valóban rákkeltő hatásúak? A többségük valóban az. Csakhogy a megbetegítő hatás a dózis mennyiségétől és koncentráltságától függ. Kimutatták, hogy a rákkeltő hatások kísérleti vizsgálata során, a kutatók olyan mennyiségben és koncentráltságban adják be a rákkeltő szert az embernél szignifikánsan kisebb testtömegű kísérleti állatoknak – egereknek, patkányoknak, tengeri malacoknak, nyusziknak, cicáknak, kutyáknak, majmoknak stb. –, ami minimálisan tízszerese, százszorosa, vagy ezerszerese annak a koncentrált mennyiségnek, amit egy élet során magunkhoz veszünk. Vagyis – egyéb biológiai és fiziológiai folyamatok különbségeitől eltekintve is –, legalább ezer évig kellene élnünk, hogy a kis állatokra tett hatás az emberi szervezettel összehasonlítható legyen. Ugyanakkor az is igaz, hogy a környezetből szervezetünkbe jutó – korábban soha nem látott mennyiségű és fajtájú – kis adagú vegyi anyagok hatása is összegződhet. Vagyis sok kicsi sokra megy elve alapján kiszámíthatatlan folyamatokat indíthat el…
 
 
 
 
 
 
 
 


Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ideál Életmódmagazin

Az Ideál Életmódmagazin nyomtatott verziójának megjelenése 2012-től, bizonytalan ideig szünetel. Amennyiben élő előfizetéssel rendelkezik, kérjük, forduljon a Kiadóhoz.