Soha többé nem születhet meg, egyetlen órát sem élhetett
– Még mindig jobban járt, mint a magzatok, akiket megölt – kommentálja a hírt keresztény barátom. 0 Ő 67 évet élhetett, míg az elabortált kicsinyek mindegyikétől egész életidőt vett el. A földi élet egyszeri lehetőségét. A halálnál egyetlen szörnyűbb dolog van: meg se születni. Egy idős embert megölni súlyos bűn, de egy ránk bízott, kiszolgáltatott kis lényt, mielőtt bármennyit is élhetne, még sokkal súlyosabb.
A programozott emberiség szép, új világa – és az anya iránti részvét
Valóban mélyebb erkölcsiség ez, mint a világé: átruházza saját emberi méltóságát egy kezdődő és védtelen életre. De kínál-e megoldást a gyermekét vállalni nem akaró anyának? És – provokálom –, amennyiben dr. Abortusz tömeggyilkos, nem lett volna-e jobb nekünk, ha meg se születik? Nem lenne-e jobb a világ, ha csak igazán akart és szeretett gyermekekkel lenne tele, ahogy a tervezett és tökéletes népesség utópiájának álmodói elképzelik? – Ha a fogamzásgátlás és az abortusz lenne boldogulásunk garanciája, már réges-rég igazi földi Paradicsom lenne Európa, Amerika, Ausztrália, Új-Zéland… – válaszolja. – Dr. Abortusz lelkét és élete megítélését hagyjuk a Jóistenre, a gyermekétől szabaduló anyát pedig nem ítélhetjük el: nagyon is rászorul a részvétünkre, hiszen az abortusszal olyan terhet vesz a lelkére, ami beárnyékolja majd egész életét. Mert a döntés felelőssége az övé, nem „a sorsé”! Az embernek ugyanis mindig több választása van: az abortusz csak a krízisben lévő nő nagyon beszűkült tudatállapotából nézve tűnhet egyetlen megoldásnak!
Adatok földi Paradicsomunkról: hányan nem születnek meg évente?
A WHO statisztikái szerint a világon évente megközelítőleg 205 millió nő esik teherbe – egyharmaduk akarata ellenére –, és a terhességek egyötöde végződik abortusszal. A művi vetélések száma lassan, de biztosan csökken – a fejlett országokban inkább, a fejlődőekben kevésbé; jelenleg valamivel évi 40 millió alatt van. Nyugat-Európában a legalacsonyabb a művi terhességmegszakítás aránya a termékeny korú nők számához viszonyítva. Kínában évente majdnem egy egész magyarországnyi magzat életét oltják ki.
Nálunk – szerencsére – egyre kevesebben folyamodnak ehhez a módszerhez, talán a fogamzásgátlók elterjedésének köszönhetően, de így is 44 ezer abortuszt hajtanak végre évente, évi 99 ezer élve születés (és 130 ezer halálozás) mellett. És még egy megdöbbentő adat: Magyarországon 1956-tól 2007-ig óvatos becslések szerint 6 millió terhességet szakítottak meg legálisan és illegálisan.
Pro Choice, vagyis abortuszpártiak: „Az én testemről van szó, jogom van róla dönteni!”
A művi terhességmegszakítás törvény adta lehetősége mellett kardoskodók, a női választás szabadságára és az anya jogaira helyezik a hangsúlyt – ezért is hívják mozgalmukat Pro Choice Movementnek. Mivel a gyermekvállalalás a nő szervezetét, egészségét, jövőjét mélyen érintő kérdés, a termékenységével kapcsolatos minden egyes kérdésben önrendelkezési jog illeti meg: a szexuális nevelés, a szexuális élet, a gyermekvállalás, fogamzásgátlás és a biztonságos, törvényes abortusz szabadsága, lehetősége. A magzat élethez való jogait nem veszik figyelembe, vagy legalábbis másodlagosnak tartják az anyai jogokkal szemben, mondván: a nem kívánt gyermek élete fájdalmas élet (amire a másik tábor rávágja: a születés előtti halál nem fájdalmasabb?). Szerintük a zigóta, az embrió és a magzat csak potenciális, nem valóságos lény, így nem illetik meg az élő ember jogai.
De nem minden abortuszpárti vélekedik így; a Pro Choice-tábor hívei egyetlen dologban értenek egyet, mégpedig abban, hogy az abortusz törvényes engedélyezése nélkülözhetetlen. Sokuk szerint a művi vetélés szükséges rossz, egyfajta utolsó lehetőség, amivel az anya csak bizonyos esetekben élhet. Morális okból utasítják el, de a kérdést a testi anatómia kérdéskörébe sorolják, és csak praktikus okból fogadják el, mert az abortusz tiltása veszélyezteti a nők egészségét. És valóban: az illegális művi vetélések száma a legálisak számának felére tehető, és a mai napig sok nő (naponta ötszáz az ENSZ tagállamaiban) ezek miatt hal meg. A Pro Choice kemény magja viszont minden szigorítást veszélyesnek tart, mert ezek – szerintük – az abortusz általános tiltásához vezethetnek.
Pro Life: „A te tested másodlagos, az ő élete előbbvaló!”
A magzatvédők (Pro Life-mozgalom) mindenek felett álló értéknek tekintik az emberi életet, ami a fogantatás pillanatában kezdődik el, és ettől fogva ugyanazok a jogok illetik meg, mint a már világra jött embert. Nem fogadják el az abortuszt akkor sem, ha a gyereknél valamilyen rendellenességet állapítanak azért, meg, egyrészt mert szüléskor sok esetben kiderül, hogy a kicsinek semmi baja, másrészt a beteg vagy fogyatékos embernek is joga van az élethez, sőt, egy fejlett és humánus társadalomban sokkal nagyobb védelmet kell kapnia – főleg, ha még önmagát képviselni és megvédeni nem tudó magzat.
– Balesetben fogyatékossá vált, sérült vagy súlyosan beteg gyermekünket sem öljük meg és dobjuk ki az ablakon – miért tesszük akkor meg egy magzattal? Talán mert őt nem ismerjük, nem látjuk, nincs hozzá közünk érzelmileg, és mással végeztetjük el a „piszkos munkát”, altatás alatt? – kérdezi tőlem Both Bernadett, gyakorló tanár, miközben a magzatvédelem fontosságáról beszél. A Pro Life-oldal erkölcsi megfontolásból minden esetben elutasítja az anya jogát a terhesség megszakítására, törvényi engedélyezését szigorításokkal sem fogadja el, és súlyos diszkriminációnak tekinti. A nem kívánt gyermekekről a társadalom köteles gondolkodni. Az a társadalom, amelyik lemond egy emberi életről, csak mert a fenntartása költségekkel járna, gyilkosságra alapozza a jólétét, tehát nem humánus és civilizált, sőt erkölcseiben az állatvilág szintjén áll, hiszen abortusztörvényében azt a bestiális jogot szentesíti, hogy az erős felfalhatja a gyengét.
A „végső megoldás” elentmondásai, avagy: „Elvetetem, de aztán?”
– Amikor túl vagy rajta, olyan érzés, mintha még egy életet kaptál volna. Aztán eltelik pár év, megszülöd, ha szerencsés vagy, az első gyereked, majd a többit, és szép lassan megérted, mit tettél. Soha életében nem bocsátja meg magának az ember. És egyszer majd oda kell állnod a gyerekeid elé, és elmondani nekik, mert ők akkor is szenvednek ettől a traumától, ha elhallgatod – magyarázza M. Annamária, háromgyermekes anya. 15 éve vetetett el egy gyereket, de még mindig a hasára teszi a kezét, ha rágondol.
Az abortusznak 10-20% szövődményi kockázata van akkor is, ha orvos végzi – évente 68 ezren halnak meg szövődmények miatt. Íme a lista: nyákcsatorna-szakadás, amit méheltávolítás követ; méhátfúródás, peterész visszamaradása, gyulladásos folyamatok, halálozás. Későbbi szövődmények lehetnek: belső női szervek gyulladása, rák, mellrák, menstruációs zavarok, csökkent termékenység vagy meddőség, koraszülések, spontán vetélés.
Ha mindezeket szerencsésen megússza az ember, akkor már „csak” a pszichés következményekkel kell számolnia. A beavatkozás után vagy esetleg évekkel később jelentkező tüneteket abortusz utáni tünetcsoportnak (Post Abortion Syndrom, PAS) nevezi a pszichológia. A művi vetélésen átesett nők visszatérő sírógörcstől szenvednek (81%), kötődnek az abortált gyermek gondolatához (81%), újra és újra átélik az abortuszt (73%), szexuálisan gátolttá válnak (69%), attól félnek, hogy megőrülnek (69%), öngyilkossági gondolatokkal küszködnek (65%), többet isznak (61%), az abortusszal kapcsolatos rémálmaik vannak (54%), és úgy érzik, az abortált gyermek visszatér hozzájuk (35%).
Egyéb gyakori negatív lelki hatások: állandó bűntudat, kétségbeesés, magány, elidegenedés, „vezeklésterhesség” vagy félelem a terhességtől, apátia. – A művi vetélésen átesettek sokkal gyakrabban bántalmazzák a gyermekeiket, és általában hajlamosabbak az erőszakosabb viselkedésre velük szemben – mondja Lendvai Diána pszichológus. – Később vagy elutasítják a gyereküket, hidegek vele, vagy majomszeretettel csüggnek rajta, és a széltől is óvják. Amíg nem születik gyerekük, minden kisbaba vagy kisgyerek közelében „lefagynak”. A férfiakkal szembeni bizalmuk alaposan megfogyatkozik, sokuknak az apjával is megromlik a kapcsolata – illetve a férjével, ha házasságban élve vetette el a gyereket.
A törvény: hol így, hol úgy, de szigorú keretek között
Az abortusz súlyos lelki és fizikai trauma az anyának akkor is, ha csupán egy zigótát vagy egy embriót vél elvetetni, és a magzat elpusztítása – nevezzük akárminek – a legkevésbé humánus dolog ezzel a törvényhozók is tisztában vannak, hiszen az abortusz minden országban szigorú feltételekhez kötött. Sok helyütt csupán a terhesség bizonyos idejéig (nálunk a 12. hétig) megengedett, de vannak országok, ahol csak meghatározott okok (az anya életének veszélyeztetése, nemi erőszakban fogant terhesség, magzati rendellenességek) esetén hajtják végre.
Van más megoldás is!
Az abortusszal elpusztul egy élet, és a fentiekből erősen úgy tűnik, meghal valami az anyában is, és bűnhődik a később megszülető gyerek, a férj, a férfiak. De van-e más lehetőség? Milyen mentőövet kínál például a Kiáltás az Életért Egyesület Válságterhesség tanácsadója? – Lelki és szellemi támaszt, elsősorban, és ez nem kevés – felel a kérdésemre Papp Irma, a segélyszolgálat munkatársa. – Sokszor már az első beszélgetés után „felderül” a hozzánk forduló lelke, és már nem látja kilátástalannak a helyzetét. A segítségünkkel megszülheti a kicsinyét, és beteheti babamentő inkubátorba, vagy nevelgetheti anyaotthonban, aztán örökbe adhatja. Ha kell, segítünk a családot is megnyerni a baba megmentésének, hogy az is, akit nem akartak, esélyt kapjon az életre: boldogságra, tudásra, szeretetre, mindarra a kínlódásokba, fájdalmakba ágyazott jóra, amiért valamennyien körmünk szakadtáig ragaszkodunk hozzá, mindhalálig.
Bay Ágota
| < Előző | Következő > |
|---|
