Az európai kultúrkörben csupán egy-kétszáz éve általános a nők választójoga, és a mai napig sok hátrányos megkülönböztetés éri a gyengébb nemet. Mindezek ellenére kultúránk sokszínűségével, tarkaságával alapjaiban yin jellegű, s ennek gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza.

Társadalom a Hold jegyében

Képzeljünk el egy társadalmat, amelyben a legfontosabb tisztség a királynőé, évente mégis új királyt választanak, s a ciklus végén (szimbolikusan vagy valóban) feláldozzák. A politika, a háborúk és az élet fontos kérdéseiben sokszor a nők döntenek. Ha egy messze földről érkezett vándor azt meséli, hogy az ő országában a férfiak az urak, s a feleségek a férjen kívül senkivel sem szeretkezhetnek, akkor nemcsak megrökönyödnek, de el sem tudják képzelni, hogy ilyesmi lehetséges. Ne gondoljunk science fiction-regényre: a mai Görögország területét több ezer éve elfoglaló népek vagy a kelták ilyen anyajogú társadalomban éltek, s kis túlzással a férfit csupán szolgának vagy a megtermékenyítés eszközének tekintették.

E társadalmak egész világképe, mitológiája és időszámítása a női princípium uralma jegyében állt: legfontosabb (sokszor egyetlen) istennőjük a Hármas Istennő, vagy Hármas Anya volt. A hármasság többek között a női életút három fontos állomását jelképezte: szűz (nimfa), anya és öregasszony. A Hármas Istennő a világ teremtője, fenntartója és legfőbb hatalma. Később, amikor a patriarchális szemléletű és az őslakókhoz képest primitív akhájok leigázták e matriarchális társadalmat, az új pantheonban a Hármas Istennő számos alakra szakadt: belőle lett Héra, Zeusz felesége, Aphrodité, Pallasz Athéné és Artemisz, a szűz istennő is.

Az időszámítás meghatározója a Hold lett: az újhold jelezte a hónap kezdetét és a fontosabb ünnepeket, emiatt az év többnyire nem tizenkettő, hanem tizenhárom hónapból állt. A Hold ciklusai és a csillagászati (vagyis a Nap alapján számolt) év között nehéz egyértelmű megfelelést találni, tizenkilenc évenként esik egybe a kétféle újév, ilyen időközönként van éppen a téli napforduló éjjelén újhold. Ez a ciklus az Aranyév

E társadalmak alapját a termékenység kultusza jelentette, a nagyobb ünnepek - elsősorban a természet megújulását köszöntő tavaszkezdet ünnepe - legfontosabb mozzanatai a termékenységi rítusok voltak, amik mai szemmel nézve orgiához hasonlítottak. Jelentőségük nemcsak a nők megtermékenyítésében, hanem a jó termés, a bőséges év biztosításában állt. E rítusok továbbéltek a Dionüszosz-ünnepekben vagy a középkori boszorkány-szertartásokon. A kereszténység térhódításáig a szexualitás fontos, nem szégyellnivaló szerepet játszott Európaszerte, s a későbbi időkben is voltak olyan keresztény gondolkodók, (Hildegard von Bingen, Albertus Magnus), akik több szerelmi kötővarázslatot és potencianövelő szert írtak le.

Mivel a nők megtermékenyülése biztosította a Hármas Istenanya jóindulatát és ezen keresztül a bő termést, már a legrégebbi korokban is igyekeztek e megtermékenyülést minden módon - többek között növényi szerekkel is - elősegíteni.

A termékenységet fokozó növényekről a különböző ókori forrásokban bőséges ismeretanyag maradt fenn, sokukat később az orvostudomány is átvette és használta. Ide tartozott az orvosi- és a muskotályzsálya, a sáfrány, a mezei iringó, a majoránna és a fűzfa is. A szereket sokszor nem belsőleg alkalmazták, hanem füstöléssel vagy kenőcs formájában juttatták a hüvelybe.

Íme egy érdekes, a termékenység növelésére szolgáló kenőcs receptje, ami Dioszkoridész révén maradt ránk: "A majoránnakenőcs készítéséhez végy kakukkfüvet, jóillatú szennát, istenfát, macskamenta virágát, mirtuszlevelet, majorannát... törd össze őket, öntsd föl olívaolajjal, ...hagyd így négy napon át, majd préseld ki, és keverj újra a kipréselt olajba a friss növényekből, hagyd négy napig lágyulni és újra préseld ki. E kenőcshöz kell a majorannát keverni..."

A megtermékenyülés elősegítésére szolgáltak a férfiak magját megsokszorozó szerek, például a hagymafélék, a hagymamag, a köménymag és a csombord, valamint az ide kapcsolódó babonaságok és mágikus praktikák.


Legendás növények

A termékenységi kultuszokkal és a szexualitással kapcsolatos növények másik csoportja pszichés úton, a gátlások oldásával hat - lényegében extatikus állapotot idéz elő, növeli a szexuális teljesítőképességet. Erre a sokszor napokon át tartó termékenységi ünnepeken szükség is volt.

Az ide tartozó szerek közül a legfontosabb napjainkra lényegében feledésbe merült: egy piros alapon fehér pettyes kalapú, nagytermetű gombaféléről, a légyölő galócáról (Amanita muscaria) van szó.

A legtöbb kutató feltételezése szerint a légyölő galóca szolgáltatta a Dionüszosz-ünnepségek híres italának, az ambrósziának az alapanyagát. A gombát borral és borostyánból főzött sörrel fogyasztották, ez utóbbiak szintén bírnak némi afrodisztikus hatással. A légyölő galóca kivonata - hasonlóan az amerikai peyothoz és általában a hallucinogén növényekhez - kis mennyiségben valóban afrodisztikus, hangulatjavító, nagyobb adagban víziót, látomást, túladagolva pedig halált is okozhat.

Az afrodisztikus hatással bíró növények nagyobbik része veszélyessége és az adagolás nehézsége miatt az ókor óta mérgező hírében áll. Sok ma veszélyes méregnek, erős fájdalomcsillapítónak és altatónak tartott faj tartozik ide, többek között a csattanó maszlag, a nadragulya, a beléndek, a bürök, a mák és a kender. Adagolásukkal csak a legtapasztaltabb orvosok (és javasasszonyok, boszorkányok) voltak tisztában, az avatatlanok próbálkozásai gyakran végződtek halállal. Legegyszerűbb, a szerelmi játékhoz jól illő alkalmazási módjuk a parázson vagy illatos fából készült faszénen való elfüstölés volt, így a mérgezési veszély is csökkent.

Az ókor másik legendás afrodiziákuma a keleti Mediterránumban élő, "mindent gyógyító" mandragóra (Mandragora officinalis). Elágazó, emberformájú gyöktörzse miatt sokáig úgy vélték, hogy egy nagyhatalmú manó lakik benne, akit veszélyes megsérteni, mert az óvatlant megölheti.

Theophrasztosz a következőket javasolja a mandragóragyökér kiásása során: "Úgy mondják, az embernek három kört kell karddal a mandragóra köré húzni, arccal nyugat felé fordulva. És a második kör rajzolása során körbe kell táncolni a növényt, és amennyire lehetséges, a szerelem misztériumáról beszélni."

Minden valószínűség szerint az ókorban több híres, szent ital alapanyagát szolgáltatta: az indiai szómáét és a perzsa haomáét, amelyek az istenekkel, a szellemvilággal való kommunikációt segítették elő. A mandragóra a középkorban is legendás, nagyértékű gyógynövénynek számított. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy sok könnyebben beszerezhető gyökérrel hamisították, s hamisításának jól bevált receptúrái és módszerei maradtak fenn.

Lássunk egy mára feledésbe merült, a régebbi időkben szintén híres afrodiziákumot, a sáfrányt (Crocus sativus)! A kerti sáfrányt - mely a mai díszsáfrányokkal ellentétben ősszel virágzik - olyan régen termeszti az emberiség, hogy vadon már sehol sem található meg. Kultúrtörténetileg főként a minoszi kultúrában, Krétán játszott szerepet, mint a termékenység és a természet tiszteletének szimbóluma. Bibéi manapság legfeljebb festőanyagként használatosak, régebben a mandragórához hasonlóan sokféle gyógyhatását írták le, a legfontosabb ezek közül a potencianövelő hatás volt.

Az eddig említett, afrodisztikus hatású növényekből készült a híres középkori boszorkánykenőcs is, mely használóját a boszorkányok titkos találkahelyére, a boszorkányrítusok színhelyére repítette. A legendák szerint nem volt mindig hatásos: ehhez más fontos feltételeknek (megfelelő holdfázis, időpont stb.) is teljesülni kellett.


Szelíd afrodiziákumok

Ne gondoljuk, hogy kizárólag veszélyes, mérgező növények számítanak afrodiziákumnak! Már az ókor óta számos enyhébb hatású, elsősorban nem hatóanyagával, hanem kellemes illatával ható növényt ismertek: ide tartozott a koriander, az ánizs, a kömény, a vanília, a fahéj. Füstölőszerként használták, vagy gyenge borban vették be őket. Manapság illóolaj formájában használatosak, az egészségre nem ártalmasak, ezért fontos szerepet játszhatnak a jelenkori szexuális kultúra finomításában, szebbé tételében. Füstölőkben, aromamécsesben párologtatva ajánljuk használatukat.