Ideál Online Életmódmagazin

Ma 2018. április 24., kedd van. Boldog névnapot György nevű olvasóinknak! Holnap Márk napja lesz.
E-mail írása Nyomtatás PDF

Huneke-féle neurálterápia

 

A neurálterápia hatásmechanizmusa a vegetatív idegrendszer működésének ismeretében érthető meg. A módszert egy német orvos-testvérpár, Walter és Ferdinand Huneke kezdte el fejleszteni 1925-től egészen a 60-as évekig. Az elgondolás lényege a következő: a beteg a megfelelő ponton injekciót kap, aminek irritáló anyagaira a szervezet ellenregulációval válaszol, s ennek következménye a panaszok enyhülése, illetve gyógyulása. Ezért a neurálterápiát ingerregulációs terápiaként is ismerik, amivel mint testi, mind lelki panaszok kezelhetők.
 
A neurálterápia története
A Huneketestvérek első fontos élménye 1925-re datálható. Testvérük, Katja évek óta súlyos migrénes panaszoktól szenvedett, és semmilyen módszerrel nem voltak képesek enyhíteni a panaszokon. Ekkor egy kollégájuk javaslatára egy frissen kifejlesztett reumaellenes szerrel, az Atophanylal próbálkoztak. A készítményt részben (fájdalomcsillapítás nélkül) intravénásan, egy másik, fájdalomcsillapítót is tartalmazó konponenst viszont intramuszkulárisan kellett alkalmazni. A következő migrénes rohamnál Ferdinand Huneke véletlenül elcserélte a két injekciót, és a procain-tartalmú ampullát adta be intravénásan. A beadás után rögtön elmúltak a migrénes fájdalmak és a kapcsolódó panaszok (émelygés, hányinger, látászavarok) is. Mindez olyan megrázó élmény volt, hogy Ferdinand soha többé nem szabadult ki a hatása alól, hiszen egy rendszerint helyileg alkalmazott fájdalomcsillapító ebben a formában jóval erősebb, szisztémás hatást fejtett ki.
A második élmény 1940-re datálódik. Ferdinand Huneke egy beteg nagy fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó krónikus vállízületi gyulladását kezelte – sikertelenül. Két héttel kesőbb a beteg újra jelentkezett azzal a panasszal, hogy a jobb combján található, gyerekkori csonthártyagyulladás következményeképpen keletkezett sebhely begyulladt. Huneke injekcióval kezelte a gyulladt heget, és ekkor élte meg élete első ún. másodpercjelenség- (Sekunden-Phänomen) élményét: a vállízületi panaszok másodpercek alatt eltűntek, a bal kar minden irányba fájdalommentesen mozgathatóvá vált – méghozzá tartósan. A jelenséget Huneke-jelenségnek is nevezik, és a neurálterápia egyik kulcsfogalmává vált. Ebben az esetben a sebhely gátolta a vállízületi gyulladás gyógyulását (távhatás), ezért Huneke „zavarómezőnek” (Störfeld) nevezte el.
 
A neurálterápia kivitelezése
A terápia során kis mennyiségű fájdalomcsillapítót (procaint, xylocaint stb.) fecskendeznek a bőr alá, az izomzatba, egy ízületbe vagy annak környékére, egy ideg, idegdúc vagy a vegetatív idegrendszer közelébe. Az injekció környékén természetesen helyi érzéstelenítő hatás lép fel, ami 20-30 percen (maximum 2-3 órán) belül eltűnik. Az injekció célja ugyanakkor nem ez, hanem a helyi biokémiai folyamatok serkentése, és ezzel a kialakult „energetikai blokád” feloldása. Saját terminológiával élve: a panaszokat okozó szövetek, sejtek üres, lemerült elemhez hasonlíthatók, amit egyszerre újra feltöltünk.
Gyakori, hogy egyetlen injekció hatására a panaszok pár másodpercen belül eltűnnek. Ha ez a javulás több (akár 20) órán keresztül (a szájüreg-állkapocs területen 8 órán keresztül) fennáll, másodperc- vagy Huneke-jelenségről beszélünk. Ilyenkor a beteg tüneteinek enyhülése, gyógyulása hosszabb távon (akár éveken át) is megmaradhat.
A sejtek „teljes feltöltése” rendszerint több időt és ismétlést kíván. Mivel a Huneke-jelenség nem mindennap tapasztalható, és rendszerint több energetikai blokádról van szó, a legtöbb esetben 8-10 vagy még több kezelésre van szükség a panaszok megfelelő enyhítéséhez. Fontos a beteg életkora, illetve a betegség fennállásának ideje is, idősebb betegek, illetve régebben fennálló panaszok esetén több kezelésre is szükség lehet.
A kezelés megkezdése előtt tesztelni kell azt is, hogy a beteg nem allergiás-e, túlérzékeny a procainra: ezt néhány perc alatt el lehet dönteni. A szerző egyébként kiemeli azt, hogy 25 éves praxisa során egyetlen procain-allergiás beteggel sem találkozott. A módszer a terhesség ideje alatt is alkalmazható.
 
Mely betegségek kezelhetők neurálterápiával?
A neurálterápia egész sor akut és krónikus betegség, fájdalom, számos funkcionális zavar és pszichoszomatikus panasz esetén jó eredménnyel használható. A legfontosabb indikációs területek a következők:
– migrén
– fejfájás
– szembetegségek
– fülcsengés és más fülpanaszok
– trigeminus-neuralgia
– akut és krónikus orrmelléküreg-gyulladások
– krónikus nyaki és anginás fájdalmak
– hörgőasztma
– hörghurut
– allergiák
– a pajzsmirigy alul- és túlműködése
– szívritmuszavarok
– krónikus prosztatagyulladás
– krónikus húgyhólyaggyulladások
– PMS, mentsruációs zavarok
– krónikus gyomor- és bélnyálkahártya-gyulladások
– hát- és gerincfájdalmak
– porckorongpanaszok
– reuma, artrózis
– csípő-, térd- és lábfájdalmak
– amputációs és fantomfájdalmak
– vérellátási zavarok
– bőrbetegségek (neurodermitisz, pszoriázis, akne)
– kezdődő kóros hajhullás
– pszichovegetatív kimerültség
– félelem, depresszió, lelki panaszok.
 
A neurálterápia alkalmazási módjai
A neurálterápia három fő alkalmazási formája a következő:
 
Szegmentterápia: az injekciót a fájdalmas területre adják
– Zavarómező-terápia: megkeresik a panaszokhoz kapcsolódó zavarómező(ke)t, és a kezelés ezeken történik
Idegdúcok és a vegetatív idegrendszer kezelése: az injekciót a megfelelő szimpatikus/paraszimpatikus idegdúcok környékére adják. E metódus eredménye az adott terület vérellátásának fokozódása, ami a funkciók javulásával és a panaszok csökkenésével/eltűnésével jár.
 
Mivel e kezelések speciális technikai és anatómiai ismereteket kívánnak, a neurálterápiát csak megfelelően kiképzett, tapasztalt szakemberek végezhetik. A terapeuta végzettségétől és a terápiás lehetőségektől függően beszélünk ún. kis és nagy neurálterápiáról.
 
Kis neurálterápia
A kis neurálterápia esetén vékony, rövid tűkkel a bőrbe, közvetlenül a bőr alá, az izomzatba, illetve egyes ízületekbe vagy azok környékére adják az injekciókat. Ez technikailag könnyebben kivitelezhető, és gyakorlatilag nem jár komplikációval. A felsoroltak közül ide tartozik a szegmentterápia és a zavarómező-terápia.
 
Nagy neurálterápia
Nagy neurálterápiáról beszélünk akkor, amikor hosszabb és vastagabb tűkkel a mélyebben fekvő ízületeket, illetve az idegdúcokat vagy magát a szimpatikus idegrendszert (pl. a szimpatikus dúcláncot) érjük el. Mivel ezek a struktúrák anatómiailag kockázatosabb területeken (nagyerek és idegek közelében stb.) helyezkednek el, elérésük technikailag nehezebb és egyben veszélyesebb is. Ezért ezeket a beavatkozásokat kizárólag speciálisan képzett orvos végezheti.
Egyébként az összes felsorolt injekciós technika az akadémikus orvoslás tudásanyagából származik, és minden, aneszteziológiával és helyi érzéstelenítéssel foglalkozó szakkönyvben elérhető!
 
Mi AZ a zavarómező?
A zavarómező nem más, mint egy energetikai szempontból kimerült szövetrész vagy egy krónikusan gyulladt szerv, ami vagy betegséget okoz, vagy fenntartja azt. Jó példa erre a gennyes mandulagyulladás, aminek az orvosi tankönyvekben is leírt szövődményei érinthetik a szívet vagy a veséket is. Más a helyzet a sebhelyekkel vagy a krónikus gyulladásokkal, amelyek nehezen kezelhetők, és nehezebben felderíthető szövődményekkel járnak – egy arcüreggyulladás pl. okozhat fejfájást vagy keresztcsonttáji fájdalmat is.
 
leggyakoribb zavarómezők
– krónikus mandulagyulladás
– krónikus orrmelléküreg-gyulladás
– krónikus középfülgyulladás
– sokszor jelentéktelennek és gyógyultnak tűnő hegek és sebhelyek (oltások, operációk nyomai)
– krónikus kötőhártya-gyulladás
– krónikus epehólyag-gyulladás
– nőknél a nemi szervek (pl. hüvelyi gyulladások)
– férfiaknál prosztatagyulladás
– fogak, eltolódott gyökerek, tömések.
 
A Huneke-féle neurálterápia alapelvei
Nagyon sok krónikus betegség és panasz zavarómezőkre vezethető vissza. Ezek felderítése időigényes folyamat (30–60 perc), ami magában foglalja a részletes anamnézist, a beteg kikérdezését és vizsgálatát is. Ha sikerül a megfelelő zavarómező(ke)t megtalálni, akkor a terapeuta terápiás tervet készít.
 
A zavarómezők megtalálására több lehetőség adódik, a legfontosabbak a következők:
– Rost-féle hőregulációs teszt
– Vega- vagy Mora-készülék
– kineziológia, pszichokineziológia
– Ader–Lang-féle nyomáspontok (C0-C7)
– a legjobb mégis az alapos és pontos anamnézis és a terapueta többéves tapasztalata.
 
A kikérdezés során különös figyelmet kell fordítani a betegség és a valószínűsíthető zavarómező(k) közötti térbeli és időbeli összefüggésekre. Ha pl. egy 10 éve térdfájással küzdő beteg esetében az derül ki, hogy nagyjából 10-12 éve vakbélműtétje is volt, és a fájdalmak ezután kezdődtek, akkor érdemes megvizsgálni azt a lehetőséget, hogy a műtéti heg zavarómezőként működik-e. Az időbeli egybeesés tehát segítséget nyújthat, de nem mindenképpen szükséges feltétel.
Szemléletes példával élve a zavarómezőt az autók kézifékjéhez lehetne hasonlítani: ameddig be van húzva, addig jóval nagyobb energiabefektetéssel, jóval nehézkesebben vagyunk képesek előrehaladni. A kézifék kiengedésével (a zavarómező semlegesítésével) hirtelen minden könnyebbé, egyszerűbbé válik – eltűnnek a régóta fennálló panaszok, fájdalmak.
 
Természetesen nem minden esetben sikerül megtalálni a zavarómezőt, nem minden beteg panaszait sikerül enyhíteni. Ha többszöri próbálkozás sem hoz eredményt, akkor a következő okok húzódhatnak meg a háttérben:
– Nem sikerült megtalálni a panaszokért felelős zavarómezőt.
– Szabályozási blokkról van szó, így az ingerterápiával befolyásolni kívánt szabályozórendszer nem képes megfelelően reagálni (pl. szteroid gyulladáscsökkentők és más gyógyszerek szedése, a gyomor-bél huzam krónikus gyulladásos betegségei, az immunrendszer gyengesége stb. miatt).
– Sokszor a beteg türelmetlensége gátolja a megfelelő mezők megtalálását. Ha 8-10 alkalom után sem sikerül eredményt elérni, mindenképpen másféle terápiát kell javasolni!
 
Szabályozási blokk
Szabályozási blokk esetében a következő lehetőségek állnak rendelkezésre a szervezet öngyógyító mechanizmusainak újraaktiválására:
– lehetőség szerint a gyógyszerek, fájdalomcsillapítók szedésének csökkentése
– gyógyböjt, a szilárdtápanyag-bevitel leállítása (5–10 nap), Buchinger vagy Franz-Xaver Mayr-féle méregtelenítéssel kiegészítve, természetesen megfelelően képzett szakember felügyelete alatt
– sajátvér-terápia, aminek során kis mennyiségű vénás vért vesznek a betegtől, és eredeti formájában vagy homeopátiás-növényi szerekkel keverve intramuszkulárisan visszajuttatják a szervezetbe.
 
Hogyan hat a procain?
A procain önmagában testileg értágító (vérellátást javító), gyulladásgátló, fájdalomcsillapító-érzéstelenítő, pszichológiailag enyhén euforizáló hatással bír, a felsoroltakat rendszerint a betegek is megtapasztalják közvetlenül a kezeléseket követően.
 
Mellékhatások
A procain használata (a már említett allergián, túlérzékenységen túl) a következő mellékhatásokkal járhat:
– Enyhe szédülésérzés, ami rövid ideig (legfeljebb 20 percig) tart, és ülve kifejezettebb, mint fekve. A szédülés mértéke nagyjából összemérhető 1 pohár pezsgő hatásával, emiatt régóta „pezsgőhatásként” is ismerik. Csak a procain használata esetén lép fel, már érzéstelenítőkre nem jellemző.
– Enyhe vérnyomás- és pulzusemelkedés vagy -csökkenés, szívdobogásérzés, ami nem veszélyes mértékű, ám a terapeutának dokumentálnia kell! A hatást a procainkészítményben található koffein is kiválthatja, így koffeinmentes készítmény használatával rendszerint elkerülhető.
– Émelygés, gombóc a torokban – mindig csak átmeneti jelleggel.
– Izzadás, forróságérzés: a procain értágító hatására visszavezethető vegetatív reakciók.
– Hematómák: az injekció okozta szöveti sérülés következményei, mélyek csupán kozmetikailag jelentenek problémát, és néhány napon belül eltűnnek.
 
Nem Univerzális terápia
A neurálterápia nem csodaszer, nem lehet vele minden panaszt meggyógyítani. További hátránya az injekciós tűk használata, ami számos gyereket és felnőttet elriaszt. Nem használható bizonyos betegségek esetén és egyes gyógyszerekkel együtt sem, ilyen pl. a tüdőembólia vagy a trombózis, illetve a kezelésére használt véralvadásgátló szerek.
 
Nem lehet neurálterápiával gyógyítani a következő betegségeket:
– öröklött panaszok
– pszichiátriai problémák (skizofrénia, hisztéria stb.)
– fertőző betegségek előrehaladott stádiuma
– Parkinson-kór, gyermekbénulás miatti izomsorvadás, máj- és vesezsugor, bénulások
– paraziták okozta betegségek
– hiánybetegségek.
 
a neurálterápia előnyei
– egyszerű, bármilyen praxisban használható
– gyorsan hat
– megfelelő képzettség esetén gyakorlatilag nincsenek mellékhatásai és komplikációi
– rendszerint olcsóbb az alternatív módszereknél.

[Was ist Neuraltherapie nach Huneke? Praxis Magazin 5/2006, pp. 6–15.]

 

Ideál Életmódmagazin

Az Ideál Életmódmagazin nyomtatott verziójának megjelenése 2012-től, bizonytalan ideig szünetel. Amennyiben élő előfizetéssel rendelkezik, kérjük, forduljon a Kiadóhoz.