Ideál Online Életmódmagazin

Ma 2018. január 16., kedd van. Boldog névnapot Gusztáv nevű olvasóinknak! Holnap Antal és Antónia napja lesz.

Gyermekkori agresszió I.

Értékelés:
(0 szavazat)
A problémás gyerek sokszor csak azt jelenti, más, mint a többi, egyedi. Síró, nehezen elalvó, nyugtalan vagy nagyon élénk, minden játékot magának akaró, összeférhetetlen. Ám mit kezdjünk vele akkor, ha viselkedése agresszív, sőt harap, üt, verekszik...
Hogyan alakul ki a kisgyerek agresszív viselkedése? Milyen előzményei vannak a fejlődésében? Két részes cikkünkben többek között erre keressük a választ.

Az első életévek sajátossága, hogy a csecsemő és még a tipegő is, szinte mindent először a szájával tapasztal meg. Nyalogatja a tárgyakat, szájába veszi az ujjait, sokszor az egész öklét, nem csak a cumit és az ujját szopja, de a takaró csücskét és maci fülét is. Amikor kezdenek nőni a fogai, harapdálja a rágókát, a labdát, a mama kezét, az asztal sarkát, és nyálzik is hozzá. Ebben a korban a megismerés a száj köré összpontosul.

MINDENT SZÁJBA VESZ!
A pszichoanalitikusok, Freud nyomán, ezt az időszakot egészen a toalett-tréning kezdetéig orális fázisnak nevezik a gyermek pszichés fejlődésében. A mindent szájba vevő gyermek természetes jelenség, csak arra kell ügyelnünk, hogy amivel ismerkedik, az kellőképpen tiszta legyen és veszélytelen. Ezért ne adjunk olyan játékot a kicsiknek, amelyik könnyen lenyelhető, vagy nehezen tisztítható.
Minden gyereknek legyen saját rágókája a kiságyban és saját kendője, ugyanis az elalvás, ébredés körüli időben ezekkel tud a baba foglalatoskodni. Segíti az elalvást, bele lehet kapaszkodni, szopogatni, rágni és rázni tudja. A gyerekek egy része az ujját szopja önvigasztalásként, a mama melle helyett, a másik részük előnyben részesíti a cumit.
Érvek és ellenérvek mindkettő mellett szólnak, de úgy tűnik, a gyerek maga dönti el, hogy melyiket választja. A keze kéznél van, a cumit a keze, illetve a szája ügyébe tudjuk adni, ő pedig ki tudja választani, hogy melyik a megfelelőbb számára. A gyerekek nagy része 2-3 éves koráig valamilyen formában cumizik, sokuknál ez a szokás átvonul az óvodás korra is. Az óvodáskor közepére általában maguktól elhagyják, vagy ha a szülőt zavarja óvodás gyermeke cumizása, akkor valamilyen "nagyfiússágra", "nagylányosságra" való hivatkozással véget vet a cumizásnak. Találkozhatunk olyan kisgyermekkel is, aki a cumi helyett a cumisüveget részesíti előnyben. Itt többnyire a szülő használta vigasztalásként a teával, tejjel vagy szörppel teli üveget. Ennek megvan az a veszélye, hogy túl sok cukrot fogyaszt a kicsi, illetve, hogy később is az evést választja önvigasztalóként. Az ágyba dugott tejes üveg veszélye szintén nem mellékes, a baba félálomban félrenyelhet, az inni-szopni való főleg a nyári melegben megromolhat.

MIÉRT HARAP?
A bölcsődei gondozónők réme a harapós gyermek. Féltik a harapós gyermeknek kiszolgáltatott társakat, félnek a megharapott gyermek mamájának reakciójától. Ugyanis a már fogakkal rendelkező kicsik igen fájdalmas sebet tudnak ejteni a társaikon.
- A harapás a mindent szájba vesz egyik válfaja, így életkori sajátosság. Freud az orális agresszió megnyilvánulásaként írja le. Tehát a harapásban már érzelmi komponens is szerepet kap.
- Azonban nem feltétlenül a gyermek dühét fejezi ki minden esetben, ezt a váratlanság is bizonyítja, gyakran az "én akarom" is szerepet játszik benne. Legjobb ellenszere a megelőzés. A harapós kedvű gyermeket figyeljük behatóbban, amikor látjuk, hogy készül a száját használni, állítsuk le. Ha már megtörtént a baj, akkor az elkülönítést alkalmazhatjuk, hogy érezze, nem elfogadott a kifejezésnek ezen módja.
- Szeretetből is haraphatunk. Őrzök egy emléket egy hároméves forma kislányról, aki először találkozott a nagymamájával. Az ismerkedés első hetei után a nagymama mutatta nekem kék-zöld karját. Egész nap együtt voltak, sokat játszottak, a nagyi kényeztette eddig nem látott unokáját, rövid idő alatt összenőttek. A gyermek szinte "megette" a nagymamát, aki igazából nem is neheztelt ezért a gyermekre. A határozottság, mint minden egyéb nevelési kérdésben, a harapásban is eredményhez vezet. A még beszélni nem tudó gyermeknél használjuk a megelőzést és az elkülönítést, a már beszélni tudónál érjük el, hogy a harapás helyett a szavakat használja. Ehhez rá kell jönnünk, hogy adott esetben mit fejezett ki a harapás: a saját akarat érvényesítését, az érzelem megnyilvánulását, mit kívánt a gyermek "kommunikálni".
Fogalmazzuk meg a gyermek helyett a törekvést, érzelmet, és kérdezzünk rá, hogy jól láttuk-e a kifejezés szándékát! A gyermek korrigálni fog bennünket, ha tévedtünk. Ezután fogalmaztassuk meg a gyermekkel is azt, amit a harapással akart kifejezni.

Szecsei Hermina

Forrás: Ideál Életmódmagazin

További információk

  • Oszd meg másokkal:
Megjelent: 1943 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. szeptember 02. vasárnap 22:27

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Baba-mama - Ajánló

  • tőzegáfonya


Baba-mama - cikkek

Legolvasottabb - Trend

Legolvasottabb - Pletyka

Legolvasottabb - Szex

Ideál Életmódmagazin

Az Ideál Életmódmagazin nyomtatott verziójának megjelenése 2012-től, bizonytalan ideig szünetel. Amennyiben élő előfizetéssel rendelkezik, kérjük, forduljon a Kiadóhoz.