Ideál Online Életmódmagazin

Ma 2018. április 19., csütörtök van. Boldog névnapot Emma nevű olvasóinknak! Holnap Tivadar napja lesz.

Nehezebb-e ma gyereket nevelni, mint régen?

Értékelés:
(0 szavazat)
Nem nehezebb, de másként kell csinálni! Az elmúlt évtizedekben erősen átalakulni látszik a neveléshez való hozzáállás. Persze minden szülő azt szeretné, hogy jól nevelt gyereke(i) legyen(ek), ám manapság olyan tényezőkkel találják szembe magukat a szülők, amelyek korábban ismeretlenek voltak.
A két és fél éves Zoli úgy néz ki, mint egy pufi arcú angyal, de az óvodában mindenkit megfélemlít. A mamák már attól idegesek lesznek, ha a gyerekük közelébe kerül. Az még a kisebbik baj, ha kitépi a többiek kezéből a játékot és tönkreteszi, de néha üt is, s mosolyog, míg áldozatai könnyekre fakadnak.
A két éves Olivért kitették a csoportjából, "mert túl agresszív" volt. Még anyukája is fél tőle néha, mert harap és rúg, ha valami nem tetszik neki, úgy ordít, mint akit karóba húztak.
Klári három és fél éves, de nem akar evőeszközzel enni, azt szeretné, ha etetnék. Kedve szerint tud hányni, és ezt azonnal meg is teszi, ha nem az történik, amit ő szeretne.
Viki nyolc éves. Minden reggel hasfájásra panaszkodik, tízszer is a vécére rohan, ezzel próbálja meg édesanyját rávenni, hogy ne kelljen iskolába mennie.

Büntetés vagy példamutatás
Napjainkban nagyon sok szülőnek vannak ilyen és hasonló problémái. Vajon nehezebben nevelhetők-e ma a gyerekek, mint régen? Vagy a szülők rossz anyák és apák? Valószínűleg egyik állítás sem igaz.
Tény, hogy a gyerekeket verés, szigorú büntetés, félelem és megfélemlítés nélkül akarjuk felnevelni. Mindent megteszünk azért, hogy személyiségüket kibontakoztathassák. Támogatjuk képességeiket, és anyagilag is mindent megadunk nekik. Hibás lehet ez a modern, közvetlen, nyílt nevelési módszer, ha ilyen nehezen kezelhető gyerekeket terem?
Bizonyára nem. A szülőknek mindig is voltak problémáik gyerekeikkel, és nagyon sok felnőttnek még ma is terápiára kell járnia, hogy a múltban, a zárt ajtók mögött történteket fel tudja dolgozni.
A probléma az, hogy bár a szülők tudják, határokat kell szabniuk, szabályokat kell felállítaniuk gyerekeik számára, mégsem tudják, hogyan tegyék azt. Pszichológusok szerint példamutatás és szeretet nélkül mindez nem lehetséges. De ha már ezek sem használnak, más eszközökhöz kell nyúlnunk!

A gyerekeknek érezniük kell, hogy cselekedeteiknek kellemetlen következményei is lehetnek!
- Ha kirántom a játékot más gyerek kezéből, anya azonnal elveszi tőlem és visszaadja.
- Ha nem nyúlok az ebédemhez, várnom kell a következő étkezésig, és csokoládépudingot sem kapok.
- Ha a földre vágom magam és ordítok, anya azonnal kimegy a szobából.

Nem mindent szabad, amit lehet!
Teljesen hibás, ha a gyerek azt hiszi, bármit megtehet, anya és apa majd megint rendbe hozzák a dolgot, vagy engednek az örökös unszolásnak:
- Ha reggel elég lassan készülődöm, apa majd autóval visz az iskolába.
- Ha nem teszek rendet a szobámban, majd anya rendet rak.
- Ha eleget nyafogok, akkor nézhetek tévét, amikor csak akarok.

Hogy a gyerekeket szabályokhoz szoktathassuk, fontos a nyílt beszéd:
- Rossz megközelítés: Borzasztó, már megint szól a tévé! (Na és...- gondolja a gyerek, és tovább nézi.)
- Helyesen: Szeretném, ha most kikapcsolnád a tévét!
- Rossz megközelítés: Uramisten, már megint hogy néz ki a szobád!?
- Helyesen: Most azonnal pakold el a dobozába a legót!
- Rossz megközelítés: Hányszor mondtam már, hogy hagyd békén a húgodat!
- Helyesen: Azonnal engedd el a húgodat!

Világos útmutatások
Felszólításaink sokszor túlságosan pontatlanok (határozatlanok?):"Légy jó!", "Viselkedj rendesen!". Néha még a "Rakj rendet a szobádban!" és az "Öltözködj fel!" is túl általános. Minél kisebb a gyermek, annál világosabban és átláthatóbban kell megfogalmaznunk számára kérésünket. Sok szülő nem akar parancsolgatni a gyerekének, és a "légyszíves"-t sem akarja mellőzni. De egy felnőtt életében is van számtalan helyzet, amikor a másik világos útmutatására kell hagyatkoznia. Aki tanulni akar, annak követnie kell tanárai utasításait.

Egy oktatótól, aki észreveszi, hogy tanulója a pirosnál akar áthajtani a kereszteződésen, senki sem fogja elvárni, hogy hosszadalmasan, udvariasan azt mondja: "Látja a piros lámpát? Nagyon kedves lenne öntől, ha most fékezne!" Mindenki, még a tanuló is megérti, ha az oktató elordítja magát: "Fékezni!" Ő egyszerűen jobban ismeri a helyzetet, és a szituáció rövid, világos utasítást kíván.

A szülőknek is tudás- és tapasztalatbeli előnyük van gyerekeikkel szemben. Nem kellene a gyermeknek megbíznia a szülő képességeiben, és tisztelni azokat? Hibás, ha gyermekünktől hosszadalmas alkudozás nélkül kérünk valamit, mert annak szükségességéről meg vagyunk győződve? Probléma, ha a gyerek elfogadja, hogy a mama tudja, mi a jó számára? Persze a "légyszívesnek" nem kell eltűnnie szótárunkból! Ugyanakkor nyereség lehet a gyermek számára, ha megtanulja a különbséget a kérés és a világos utasítás között.

- mercz -

Forrás: Ideál Életmódmagazin

További információk

  • Oszd meg másokkal:
Megjelent: 1277 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. augusztus 29. szerda 14:37

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Baba-mama - Ajánló

  • tőzegáfonya


Baba-mama - cikkek

Legolvasottabb - Trend

Legolvasottabb - Pletyka

Legolvasottabb - Szex

Ideál Életmódmagazin

Az Ideál Életmódmagazin nyomtatott verziójának megjelenése 2012-től, bizonytalan ideig szünetel. Amennyiben élő előfizetéssel rendelkezik, kérjük, forduljon a Kiadóhoz.